Átmenet

Minden enyhülés átmeneti. Ez tény.
A további tények: kakaó fújj-fújj-fújjj, kakaós tejbegríz fújj-fújj-fújjj, tejbegríz mint képződmény fújj-fújj-fújjj, fullos sárgarépafőzelék fújj-fújj-fújjj, palacsinta dettó, rizsfelfújt enyhébb változatban, de fújj-fújj (ugye, már a nevében is benne van. haha), ami fincsi (a túró rudi+kinder pingvíí (a hűtőőbőől)+virsli/párizsi és hasonló hulladék kaják mellett ill. sorában - én nem nagyon vagyok a híve!) az a variációk rántott témára (rizs kíséretében), pl palacsintatésztába forgatott zöldségek kisütve. E gondolat mentén sikerült feltalálnom egy új ételt, ami alkalmas lehet még váratlan vendégek becsapására is (csak frissen jó, utána lehull az álarc): palacsintatésztába forgattam kiflikarikákat és kisütöttem. húú, fincsie.
A kelkáposzta főzelék félsiker, és lecsúszott egy bébikonzerv is időközben. Holnap kelbimbóval próbálkozom. Reményteljes a dolog, mert puhára főzhető és kézbe vehető. Izguljatok értem, mert megint ez az utolsó tippem. Majd' elfelejtettem: a zöldbab (a zöld zöldbab) totális tetszést aratott.
A fényképezőgép ismét üzemképes, holnap egy friss videóval szolgálok, remélem, a Léna már jár témában. Újdonság, hogy tudja mutatni hol az orra, füle, szeme, és tud pacsit adni. /Petya szerint most már elmondhatjuk, hogy elérte Ribizli szintjét :o)))/