Ágyak

Tegnap este Léna szabadesést mutatott be a kiságy tetejéről. (itt az ideje, hogy lecseréljük a rácsos ágyat.) Nem tudom hogy úszta meg, igaz lehet a mondás, hogy az angyalok felfogják őket a köpenyükben... Nálunk tegnap este biztosan "ügyeletben" volt egy angyalka, mert Léna baba a cumisüveggel a kezében próbált kimászni, a sarokba fel is kapaszkodott, ott feküdt fent keresztben, én meg próbáltam rábeszélni (ez eddig sikerült is), hogy mindjárt kiveszem, menjen vissza (meséléshez készülődtünk és épp a "kuckót" készítettem elő a takarókból a kanapén. Erre Mackó úgy ahogy volt, lezuhant a kiságy tetejéről, hassal a földre. Semmi baja nem lett, ami elképesztő. nagy szerencse. Sírt persze. :o(
Mai vicces történetünk a következő: amíg kiteregettem a ruhákat, Lénus megágyazott magának a konyhaasztal tetején. A reggelizés maradékai sem zavarták, mindent lesöpört, és ... felfeküdt. Volt párnája (=nagybugi :P) és volt persze takarója is. Ezek Lénus attribútumai. Lefotóztam, ezért nem is tudtam a megfelelő szigorral fellépni :o). A vihogást nagyjából visszafojtottam...
Fotó majd jön
Szóval, szembeszomszéd Zolikáék előtt már nem adhatom elő, hogy: áá, nálunk Léna nem csinál ilyeneket. Mármint: Zolika jó ideje már folyton felmászik a lakás magasabb bútordarabjaira (konyhaasztal, hűtőszekrény ??, stb) Eddig sajnálkozva csodálkoztam, amikor mesélték. Eddig.
A másik hír, hogy publikussá tettem a blogot így "léna baba" keresőszóra pl 4-5. találat a blog. "Lénus"-ra a 2. Most egy ideig Léna néven írok róla, semmi becézgetés, mert ebben még hátul van.